Régesrég kerítettem időt a bloggra. És most böjt elején, amikor mindenki lemond valamiről, én azt szeretném megfogadni, hogy naponta szánok erre kis időt... leírni a gondolataim, beszámolni lelki sikereimről és kudarcaimról.
"Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." Mt 6,16-18
Egy rész a mai evangéliumból és egyben nagyböjti mottóm is.
Jó lenne a nagyböjtben arra koncentrálni ami igazán fontos és emlékezni arra minden percben, hogy mennyi minden van amiért hálásak lehetünk. Jó lenne ha meg tudnám mutatni kicsit a világnak, hogy Isten nem siralomvölgybe teremtett, hogy a böjt lényege nem a test sanyargatása, nem a sóvárgás ennek vége iránt, hanem közelebb kerülés Istenhez.
Ma egész nap ez a dal és videó járt a fejemben, remélem, sikerül betenni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése