Annyiszor tévedtem... sokmindenben.
Egyik leghőbb vágyam, hogy közelebb vigyem Jézus az emberekhez, hogy mindenki megismerhesse Őt, holott ha belegondolok én magam teljesen méltatlan vagyok erre. De ha én méltatlan is lennék... akkor is annyira szeretném, ha mások megismerhetnék Őt. Mert Jézus az Út, az Igazság, az Élet... Ő a válasz az imákra, Ő a válasz az élet millió miértjére... Ő a Kezdet és a Vég... és még millió okot fel tudnék sorolni, de a legfontosabb, mert eljött értünk, mert elhordozta a bűneinket és mert feltámaszt az utolsó napon! Remélem, méltó leszek rá én is!
Annyira fáj, amikor látom embereket megtagadni Őt, megtagadni a Bilbiát és annak tanítását. És én nem találom a megfelelő módot arra, hogy megmutassam: ez az Igazság. Isten bocsásson meg nekem!
Ennek a bloggnak is az indító eszméje ez volt. Tudjak beszélni a saját megélt hitemről. De túl letörnek a kudarcok és elfelejtek erőt meríteni. Ez vajon nem hitetlenség-e? Hisz Jézus megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig... és arra is felszólított és biztat, hogy ne féljünk... akkor mégis mi a baj? Nincs elég hitem, elhinni Neki, hogy komolyan gondolta?
Uram! Te látod a lelkem, látod a harcot ami bennem folyik. Látod, hogy néha mennyire össze vagyok kavarodva és mennyire keskeny az a bizonyos út. Kérlek, bocsáss meg nekem és adj nekem töretlen hitet! Bocsáss meg, mert vétkeztem Ellened! Bocsáss meg, mert az örömhír helyett amit el kellett volna vinnem másokhoz, veszekedést vittem. Leteszem elődbe az életem, leteszem a feladataim, hibáim, bűneim. Vedd le rólam a bűnnek terhét, engedj engem úgy szolgálni Téged, hogy az elsősorban mások javára váljon. Segíts nekem hinnem Benned, hinni, hogy Te velünk maradsz minden nap a világ végezetéig! Ámen.
