Megélni a hitet... a mindennapokban

Talán ez az egyik legnehezebb kihívás az életünkben, az enyémben is.
Mit ér nekem a hitem, ha csak jó esetben beszélni tudok róla, de az nem tükröződik sem tetteimben, sem az emberekhez való hozzáállásomban? Egyáltalán beszélhetek-e ilyenkor hitről?

"1Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! - így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet."
Iz 65,1

Ezt most találtam... teljesen "véletenül" :) Azaz vezetve az Úr által.
Sokszor elcsüggedek mikor azt látom, hogy Krisztust mennyien megtagadják, amikor nem hiszik el, hogy van Isten, amikor nem hiszik el, hogy Jézus Isten, amikor egyszerű prófétának tartják az Élet Urát. És Isten gyengéden mindig válaszol... Ő mindig megtalálja a módját... hogy ne keseregjek és ne legyek szomorú, ígéretet tett Ő nekünk, és Ő nem szegi meg a szavát, Önmagával meg nem hasonulhat. Nekem "csak" az a dolgom, hogy megmutassam amennyire tőlem telik, hogy van egy másik út, van Valaki aki Ő maga az Út. Ebben segíts engem, Uram, hogy ne hozzak szégyent a nevedre, hogy ne tántorítsak el embereket Tőled, hanem közelebb tudjalak vinni Téged hozzuk! Ámen! Így legyen!

Mert könnyű akkor hősnek lenni, ha nem bánt semmi, könnyű kereszténynek lenni és maradni, ha nincs kísértés, könnyű szeretni a másik embert ha az is viszontszeret. De mi a helyzet akkor ha bántanak, ha nem szeretnek, ha csúfolnak vagy ha a kísértést kell legyőzni?

Egyedül meg tudom ezt mind tenni? Nem hiszem!
Jézus hívva segítségül, Isten kegyelmét kérve minderre, lehetséges. Ráhagyatkozni, teljesen. Szépen hangzik, igaz? De talán könnyű megélni is ezt?
Sokáig szégyelltem, de ma bevallom, hogy még életemben nem találkoztam olyan mondattal, amelyet nehezebb lett volna kimondani, mint a "Legyen meg a Te akaratod!". Akkor is legyen meg, ha nem értek egyet vele, akkor is legyen meg, ha nem látom, hogy miért!

Talán ha ez a ráhagyatkozás, ha ez az önátadás kerekedik felül az életünkben, ha rájövünk, hogy Isten nélkül senkik vagyunk, ha rájövünk, hogy igazán csak és kizárólag Ő a fontos, akkor majd a mindennapjainkban is meg fog látszani ez. Mert ha Istent szeretem, ha Istent szolgálom, akkor ehhez igazítom tetteim is. Ha az Ő példája lebeg a szemeim előtt, akkor Hozzá szeretnék hasonlítani és követni Őt amennyire erőmből telik.
Mennyire messze vagyok még ettől :(

Hálás lenni és megköszönni

Nem véletlen, hogy Szent Ferenc imáját választottam az oldalam mottójának. Mindig is nagyon mélyen megérintett Szt. Ferenc egyszerű lelkisége amely kimerül és egyben ki is teljesedik Isten követésében a világ legegyszerűbb módján.

Ma ismét a ferences templomban voltam misén. Ismét részesültem abban a csodában, hogy a misét celebráló atya elvarázsolt a prédikációjával. Annyira egyszerűen, de mégis mélyrehatóan, annyira alázatosan, de mégis Jézushoz közel... úgy képzelem, hogy Szt. Ferenc is hasonlóan prédikálhatott, hasonló élményeket keltve a hallgatóságban.

Szerettem volna egy rövid szentségimádáson részt venni, nagy szükségem volt rá. És íme Isten lehetővé tette ezt... apró csodák, emlékeztetők Isten mérhetetlen szeretetére és jóságára.

Nyugodtan jöttem el és megkönnyebülve. Hosszú idő után, sikerült kimondani félelem nélkül, hogy "legyen meg, Uram, a Te akaratod". Nehéz Rá hagyatkozni, főként ha olyan kérésről van szó, ami úgy érezzük fontos nekünk és nagyon szeretnénk, még talán akkor is, ha Isten nem ezt az utat szánta nekünk. De ma sikerült kimondani, szívvel, igazán. Hisz Isten az én Mennyei Atyám, ki más tudhatná jobban mi a jobb nekem ebben az életben és az elkövetkezőben is. Ha meg teljesül így a kérésem, bizton tudhatom, hogy rajta az Úr áldása.

Külön megragadott az olvasmányokból a 2Tim 2,8-2,13:
"8Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, 9sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. 10A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. 11Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; 12ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, 13de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg."

Ez talán nem vág épp ide, de nekem ma nagyon sokat mondott ez a páli levél.
Külön kiemelhetnék szavakat, de ez így együtt a teljes. Köszönöm, Uram, hogy visszatérhetek Hozzád, hogy újból és újból megbocsátasz nekem még akkor is ha én már nem tudnék megbocsátani magamnak. Köszönöm, hogy te minduntalan kigyógyítasz a leprámból és nem fordulsz el tőlem, ha nem térek vissza hálát adni Neked!

Áldott legyen a Te neved!