A mai evanéliumi rész a Jn 8, 31-42 volt. Megragadtak belőle Jézus szavai: "Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."

Jó pár évvel ezelőtt értettem meg, hogy mit jelent ez a mondat. Nem igazán értettem, hogy hogyan lehetnék szabad, főként ha felszámolom, hogy egy csomó törvényt, szabályt kellene keresztényként betartani, ami valljuk be, nem mindig egyszerű vagy könnyű.

Aztán egyszer megértettem, miután valamennyire megismertem Jézust, általa az Atyát, hogy mit is jelent az igazi szabadság. Azaz mit jelentett nekem felismerni Jézus szabadítását. Nem kell attól tartanom, hogy bárkinek/bárminek is rabja leszek, nem kell a félelem, a kétségbeesés kötelékében vergődnöm, mert mindannyian Isten kezében vagyunk. Jézus nem hagy magunkra, velünk van a mindennapjainkban, még akkor is ha nem gondolnánk. Nem kért tőlünk az Úr lehetetlen terheket, törvényei a mi javunkat szolgálják, Istenből bármikor erőt meríthetünk és ha leküzdöttük félelmeinket a hit által, valóban szabadok leszünk. Szabadok az Úrban, Aki hűséges és Aki megtartja ígéretét.

Milyen csodálatos ez a mondat, ez az ígéret! Akárhányszor olvasom, mindig másként és másként hat rám, de mindig, minden egyes alkalommal érzem a szabadságot, amit az Úr ígért. Szabadulást a bűn fogságából, szabadulást a félelelmtől. Reményt ad, megnyugtat és derűvel tölt el.

Óh, Uram, add, hogy soha nem távolodjak el a Te igazságodtól! Hálás vagyok és köszönöm Neked életem minden pici percét! Köszönöm, hogy megismerhettelek Téged, hogy nem engedtél elveszni. Szentlélek Úristen, vezess engem és add, hogy soha el ne szakadjak Tőled! Ámen!