Ma valakitől azt hallottam, hogy de jó nekünk akik hiszünk Isten létezésében, mert amikor mindenki kitol velünk akkor megmarad az a reményünk, hogy Isten igazságot tesz és megbünteti azt aki vétkezett. Könnyű kitalálni, nem keresztény ember volt az illető...
Vajon ez lenne Isten? Egy bosszúálló Isten? Ezt tanítja a keresztény hit? És végtelen boldogság tölt el, mert nem bosszúálló a mi Istenünk, hanem végtelenül jó és irgalmas és örökké megbocsátó. Nem bosszúvágyra és megtorlásra tanít minket, nem ezt a fajta vigaszt adja, hanem a szeretet és megbocsátás vigaszát.
Mint a házasságtörő asszony története... ki az ki közülünk bűn nélkül való? Ki az kinek joga lenne az Úr haragját kérni embertársára? Én biztosan nem. Ha valaki ártott nekem, vajon én nem ártottam-e sokkal többet másoknak? Ha valaki megbánt engem, vajon én nem bántottam-e meg ezerszer jobban másokat? Ha én reménylem a megbocsátást, vajon más nem ugyanúgy reméli-e azt? Mitől könnyebb az én bűnöm, mint másé?
"... És bocsásd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." Néha automatikusan mondjuk. De átérezzük-e mindig az ima súlyát. Kérés mely kötelez... " ahogy mi is megbocsátunk"... megbocsátunk-e vajon szívből, igazán? Elmondjuk-e az imát haraggal a szívünkben?
Én Uram, én Istenem! Add, hogy mindig a te teremtményed lássam minden embertársamban. Azt, hogy meglássalak benne Téged, a Te áldozatod, amikor érte is meghaltál. Add, hogy mikor megtorlásért kiállt a szívem, eltöltsön a Te szereteted, hisz én hányszor megbántalak Téged, de Te mégis felmentél a keresztre meghalni értem... értünk... Add, hogy vallástól és nemzettől függetlenül, képes legyek legalább elfogadni mindenkit, még akkor is ha ellenséges szándékkal vannak felénk. Uram, Te légy az én bizalmam és erősségem, hisz Te mondtad, hogy legyőzted a világot, legyőzted a bűnt. Add, hogy mindig feltétel nélkül bízzak a Te hatalmadban és igazságodban és soha, soha el ne szakadjak Tőled! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése